Van az a mondás hogy "Segíts magadon, Isten is megsegít". Ha nem csinálsz semmit nem is fog változni a világ. De az emberek nem szeretnek cselekedni, vagy félnek.
Nem akarok félni. Mindig idő volt de végül rávettem magam arra hogy cselekedjek. Az élet némelyik területén teljesen bejött míg máshol borzasztóan nem. 17 év alatt 3 alkalom leírva nem tűnik soknak mégis elkezdesz bizonytalan lenni, ha eddig egyszer sem sikerült valamit rosszul csinálsz. Hát váltasz. Viszont mi van ha pont a rossz pillanatban váltottam? Ha most az egyszer mindent úgy kellett volna csinálnom ahogy eddig? Ha most is elég bátor lettem volna? Talán máshogy alakult volna miden. Viszont ha volt más választásom bele kell törődnöm hogy ezt választottam és el kell viselnem a következményeket. Mégha fáj is. Dehát kinek nem fájna?
Az emberek általában könnyebben elfogadják a dolgok következményit ha "annak úgy kellett történnie ahogy történt", mintha rajtuk múlott volna. Soha nem fogom tudni megérteni miért akarják az emberek, hogy más irányítsa az életüket, hogy más hozza meg helyettük a döntéseket. Én megőrülök a gondolattól, hogy nem én vagyok a felelős az életemért. (Természetesen én sem szeretem ha miattam másoknak rossz lesz, de azt legalább én választottam nem valaki más helyettem.) Így ha valami összejön azért mert bizonyos szituációkat jól léptem meg akkor büszke lehetek magamra, nem pedig a láthatatlan erőre. Nem azt mondom hogy nincs véletlen nincs egy bizonyos "erő" ami kis mértékben befolyásolja az életünket, mert van. De a nagy csodákat csak mi érhetjük el helyes döntésekkel. Az "erő" csak lehetőséget ad a választásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése