Boldog vagy Szomorú?

 Tegnap megnéztem az Agymanókat moziban. Tudom gyerekeknek való film, de igazán érdekes mondanivalója van. Először is leírja, hogy egy gyereknek mennyire nehéz feldolgoznia költözést, hisz a barátait ott kell hagynia, új hely, új iskola. Félelmetes, elsőre. Aztán beleszoksz. A másik fontos üzenete a filmnek, akkor jelenik meg amikor Derű rájön, hogy Bánat is fontos. Egész addig nem látta értelmét, a folyton szomorkodásnak, és sírásnak. Egy boldog emléket néz végig Derű és előrébb pörgeti, meglátja hogy előtte szomorú emlék volt, és csak azért lett boldog, mert amikor bánatos volt Riley a szülei megvigasztalták, sőt az egész csapata megvigasztalta.

 Ha megnézitek az életet tényleg boldog csak akkor lehetsz ha előtte volt valami ami szomorú volt. Igazából ez a két fő érzelmünk. A többi is fontos, de ez a kettő ami igazán befolyásol minket és azt, hogy hogyan látjuk az adott emlékezetet, sőt egy adott emlék is lehet boldog, vagy épp szomorú érzelmeinktől függően.

 Ha úgy érzed az életed összenyom mert semmi jó nem történik benne, akkor talán csak egy nézőpont váltásra van szükséged, hogy meglásd min kell változtatnod. Persze egymagadnak nehéz megtalálni, így jobb ha úgymond segítséget kérsz valakitől. Olyannak kell lennie, akitől elfogadod a tényt, hogy változnod kell. Nem muszáj, hogy családtagod legyen, lehet egy jó barát is, néha akár egy ismeretlen segíthet a legjobban. Ha megvan az amin változtatnod kell, akkor kezdj el tenni érte valamit. Csak akkor lesz jobb. És hidd el tényleg jobb lesz. Meg kell találni a kiutat, mert mindenhonnan van, csak kicsit nehezebb, vagy sokkal nehezebb, de van. És fel kell állni és csinálni kell, de azt tudd, hogy nem egyedül, úgy nem tudod megcsinálni, egy valaki mindig kell. Úgy, hogy az hogy milyen életed lesz/van te döntöd el. Hogy gondolkodsz, hogy mit teszel érte. Légy nyitott mindenre.